Hufnagel Ferenc: A 200 éves kegyhely - magyar

Hufnagel Ferenc egykori solymári plébános jubileumi írása "A 200 éves Mária kegyhely: Solymár" címmel.

A 200 éves Mária kegyhely: Solymár

Solymár (Pest-m.:)

Falu a Pilis hegyei között. Önálló nagyköz- ség, 3500 lélekkel. Tudom, ha idegen vagy, ismeretlen olvasóm, neked ez csak név, mely hidegen hagy. Egy falu neve, amilyet akár- hányat ismersz e csonka hazában. Magam mondom, láthatsz szebbet is, gazdagabbat, nagyobbat is ... De bocsáss meg. nekünk, akiket ide helyezett a Gondviselés keze, az édes otthonunk, a szónak minden szép, min- den meleg, szerit jelentésében. Mi valahogy összenõttünk ezzel a földdel, amelyen vala- mikor a nagy Mátyás király vadászgatott, mí belegyökereztünk ezekbe a hegyekbe és völ- gyekbe, amelyeken az Igazságosnak solymait nevelték és tanitották. Ahol évszázadokkal ezelõtt fejedelmi vendégek falkákkal és soly- márokkal rótták az erdõt, ott apáink vérrel és verítékkel termékenyitették a földet és tették számunkra lakhatóvá e tájt. Azért olyan szent nekünk e föld és kedves a falunk. Itt élnünk-halnunk kell, mert levegőnk nagy történelmi tradiciókkal van tele, földünk pe- dig szorgos kezek munkájától termékeny.

4

Megértesz ezek után, Testvér! Ugy-e meg- érted,amikor azt mondom, hogy mi egyek vagyunk ezzel a földdel, osztozunk buj ával- bajával? Vele szomorkodunk, amikor õsszel köd üli meg a Hármashatár-hegyet, mikor áthatolhatatlan sürüség fedi el a "Szószé- ket", azt a sziklát, amely a Csucshegy olda- láról ugy mered le a mélybe, mintha a mese- beli óriásoknak onnan prédikált volna le a papjuk. Vele örülünk, mikor májusban zöldbe öltözik az erdõ ott fenn a hegyen, a lankáson pedig az ember plántálta ezer és ezer cseresznyefa virágzik s mint óriási menyasszonycsokor kelleti magát. Megérted, ugy-e?

Most jubilálunk. Kétszáz éves jubileumát üljük templomunknak S ha igaz, hogy min- den falunak tükre a temploma, ugy Solymár- nak e téren nincs mit szégyenkeznie.

Barokstilü temploma a XVIII. századból s a körülötte elterülõ templomtér disze a falu- nak. Mint bucsujáró kegyhely épült Majthé- nyi Károly septemvir bõkezüségébõl s egy- kor azon környék lelki épülésére szolgált. Lá- togatta is Leányvártol Szentendréig minden fal u hivõserege. Eredete visszanyulik az 1733, évi koleraesztendőbe, amikor is Mau- rel' József Budapest-Ujlaki polgár a betegsé- gébõl való szerencsés megmenekülése emlé- kére 1734-ben az erdõszélén fogadalomból kis kápolnát építtetett s benne a Szüzanya tisz- teletére Máriaképet helyezett el. Hogy mi minden történt ott, csak a Mindenható a megmondhatója, de annyi tény, hogya hivõk mindig nagyobb számmal látogattak a kis erdõszéli kápolnát, ahogy "a solymári Szüz- máriához" még ma is jönnek Gyöngyösrõl

bucsusok. A feledés fátyolát nehéz volna ma már minden évben fellebbentenünk s a törté- nelem pora takarja, hány emberi sziv talált az erdei kis kápolnánál vigaszt. De hogy so- kan jöttek miudenfelõl a gondterhelt vándo- rok, következtetni lehet abból is, hogy a templomépitõ földesur, amikor ötven évvel késõbb a kápolna helyén önmagának és csa- ládjának sirhelyül a mai épületet emeltette, már olyan arányokban épitkezett, hogy a környéken ma is alig van monumentálisabb Istenháza, mint a solymári. Bizonyos, hogy nem az itteni jobbágyai számára gondosko- dott, hiszen nekik megvolt kis templomuk a temetõben s a falu olyan kicsiny volt még, hogy ezt a nagy templomot meg sem tölt- hétte. Sõt bizonyos az is, hogy az akkori plé- bánosok csak vasárnap és bucsujáráskor mentek fel a nagy templomba; hétköznap a Pap-utcában, a kerti kis kápolnában folyt az istentisztelet. Az egész faJu nem volt nagyobb, mint a mai Pacsirta-utca, Vitéz-köz és a Má- tyás király-utca eleje. Megvolt az uradalmi major és pince, az iskola (a mai Pappert-ház helyén), a plébánia (8 mai Haller kisbiróház és szomszédjai) és ezek köré csoportosulva 14 kisgazda telepes házai, meg az uradalmi cse- lédség lakásai. Az egész falu a "Törökkut" környékére (a Freistadt) szoritkozott s az ottan folyó patak mentén helyezkedett el. A kis falu felett pedig jó negyedórányira nyu- gati irányban állott, évszázados hársfáktol körülvéve egy tágasabb platón a kegytam- plom. A még ma is élõ, a Szüzanya házát di- szitõ és oltalmazó néhány hárs sejteni en- gedi, rnilyen lehetett ez a vidék s nem kell hozzá nagy fantázia: ha az ember egy ne-

gyedórányira. a Piliszentiváni-uton, megáll és visszapillant, megérzi, hogyan hangoihatta és emelhette Teremtõjéhez a megtölt lelke- ket, amit itt Isten és ember együtt alkotott - a természet szépsége és a nagy templom monumentalitása. S amit benne elhelyezett! Isten az õ egyszülött Fiát, a mi Urunk Jézus Krisztust, az Oltáriszentségben, az ember, az épittetõ fõur, pedig csupa mübecsü kegytar- gyat. A régi fafaragással és aranyos angya- lokkal ékes fõoltárt, a XVII. századbeli kézi- faragásu szószék et, a sekrestye berakásos, 5 ajtós szekrényét, a Falkoneri 1792-ben fes- tette nagy oltárképet. Mindegyik egyedül is disze volna bármelyik falusi templomnak, itt együttesen pedig fennen hirdetik már 150 éve az alapitó bőkezüségét és kegyes jóvoltát. a legtöbbje az akkoriban feloszlatott kiscelli (Óbuda felett), vagy a máriamakki trinitá- rius zárdának volt tulajdona; onnan került ide, hogy tovább szolgálja a nemes célt, Is- ten dicsõségét s a lelkek épülését. - Ugy lát- szik, a kegyes alapitó elég müértõ is volt, még elég vallásos is hozzá, hogy meg akarta óvni ezeket a kincseket az elkallódástól is, meg a profanizációtól is. Mi hálásak vagyunk neki, mert ha az egyszerü népünk nem is tud mást mondani, minthogy szép, nem egy hoz- záértõ mübecslõ áradozva magyarázta már nekem egy-egy kis darabnak a müvészi érté- két és becsét. Hogy csak egyet emlitsek: évekkel ezelõtt egy idõsebb ur jött hozzám szentmise után a templomajtóban. Turistá- nak néztem, mert hiszen ilyen is be-benéz a templomunkba s nem is figyeltem a nevére, amikor bemutatkozott. Megkérdi: "Szabad-e felmenni a padlásra is?" Felkisértem, hadd

7

lássam, mit keres a sötét, poros padláson. Amint felérünk a hosszu lépcsõsor utolsó fo- kára, az én turistám csak felkiált: "Jaj, be szép !" "No, mi a szép?" - kérdem én. - "Nem látja, milyen szép?" - "Nem én! En csak annyit látok, hogy ez poros templom- padlás. EI sem tudom képzelni, hogy itt is le- het valami szép, a sötét templompadláson". - "Pedig ez igazán szép, tipikus Mária Te- rézia korabeli tetõszék" - igy világosit fel Möller müegyetemi tanár, mert ó volt az én turistám. Azóta tudom, hogya templompad- Iásunk is szép, nem is szólva arról, hogy mí- Iyen szépnek látom én azóta a 4 nagy kupo- lát, amelynek miridegyike más-más méretü, ele egyformán kosárformáju, egymással cso- dálatosan harmonizáló.

Mert a jubileumra a jó hivek adományai- ból restauráltuk és ujra festettük az egész templomot. Az egyháztanács határozatából a jó tagok végigjárták az egész falut, bekopog- tattak minden házba s a község apraja- nagyja összesegitett, mindenki meghozta a maga áldozatát. A jó szivek megindultak s az erszények megnyiltak; amit nem tudtak a férfiak összegyüjteni, azt a belsõ aranyo- zásra meghozták a nõk. Egyesek fuvart, munkát és anyagot ajánlottak fel, a buda- pestvidéki köszénbánya az állványfát köl- csönözte, mások ingyen adtak élelmet és szál- lást hét hétre a munkásoknak. Az eredmény:

Lohr Ferenc festórnüvész-tanár készitette templomunkat, a fõoltár felett megnyitotta az eget, ahol 72 angyal között megjelentette az áldó Mindenhatót. A kupolákon a Szüz- anya monogrammja, az Istenanya mennybe- vitele és a Patrona Hungariae borit ja az