Milbichné Tallér Mária visszaemlékezései
Milbichné Tallér Mária visszaemlékezései a solymári rk. egyházi év szokásrendjéről, hagyományairól:
A római katolikus egyházi év szokásrendje, hagyományai Solymáron
A solymári Hagyományőrző Asszonykórus és Férfikórus rövid története 1947-1965 között: 1947-ben a kitelepítés szomorú eseménye után a solymári hívek vallásos életüket folytatva Istenbe vetett hitük töretlenségévei élték tovább életüket. A templomi szertartásokon mindig telt volt Isten háza. Édesapámmal a kóruson voltunk, amely zsúfolásig tele volt. A kántor ebben az időben Temesi Mátyás volt.
Az orgona a kórus közepén volt, a kántor mellett jo bbról-balró 1 egy-egy énekes férfi ült. Mögötte kb. 30 cm magasságban, magasabban volt egy pad, azon 4 énekes férfi ült. Erről a padról is szépen lehetett látni az oltárnál miséző plébános urat, valamint a ministránsokat, akik ebben az időszakban kb. 7 évtől 15 éves korú fiúk voltak. A templom szentélyrácsa vasból készült, nyitható ajtó választotta el a templom hajójától. A hívek elhelyezkedése szigorú rend szerint történt.
A templomban a jobb és baloldalon két padszakasz van. A baloldalon az első padszakasz előtt az általános iskola leánytanulói álltak, a pad szakasz mögött a nagy leányok helye volt.. Az első padokban az idősebb asszonyok ülhettek, a hátsó pad szakaszban a középkorúak. A fiatal asszonyok leghátul állhattak. A jobb oldalon ugyanilyen sorrendben a fiúk, férfiak helyezkedtek el.. A rendre kinevezett férfi felügyelt, akit" Tischitus"-nak neveztünk.
Ebben az időben 8 órakor volt a magyar kis mise/ amelyen a gyerekek vettek részt/, 10 órakor pedig az énekes nagymise következett. Mindkét misét latin nyelven celebrálták. A kóruson a férfíkórus és a hagyományőrző asszonykórus alapító tagjai voltak az énekesek. Ők hívtak engem maguk közé.
A fő énekesek ,akik minden templomi szertartáson részt vettek a következő férfiak voltak: Dauner / Dér András, Feldhoffer János, Taller Mihály, Schokátz János, Milbich/ Merényi Mihály, Ringler/ Reményi János,. Ők énekelték az egyszólamú passiót, Jézus Krisztus szenvedéstörténetét virágvasárnap a 10 órai szentmisén, valamint különböző énekekbe beépített szólókat. A hat férfiú a kántorral az Úr napi körmeneten a szertartásrend szerint a baldachin előtt járva vezették az Úr napi éneklést.
A sátorkápolnákat a templom körül mindig ugyanazok a családok állították fel. A harmadik sátorkápolnánál Schokátz János énekelte a szólót. Később Kelemen István volt a szólista, ma a férfikórusé a megtisztelő feladat. Az Úr napi, templom előtti templomi szőnyeg díszítését hosszas előkészületek előzték meg: Erdő- mező és a kiskertek virágait a fiatalok kis kosárkákba gyűjtve, hogy friss maradjon, a pincékben tárolták az Úr napja hajnaláig.
A csodálatos kenyérszaporítás jelenetét 5 kenyér, 3 hal szimbolizálta, Látható volt Szűz Mária monogramja és a kenyér és bor szimbólumai, a magyar címer. A sóderszőnyegre a színes virágokból szegélyt alakítottak ki. A családoknál szokás volt a varjúháj sárga virágocskáiból a koszorút kötni. Megszentelten a körmenet után a koszorút a lakás bejárata fölé helyezték, így tartva távol az ártó szellemeket. A római katolikus egyház legnagyobb ünnepén a hívek szívvel-lélekkel imádkoztak, énekeltek, a templomban zengett az ének.
A körmeneten a zenekarok játszottak Ebben az időben Strack János zenekara, későbbZwickl Mihály zenekara fokozta az áhitatot. A templomajtóba kilépő pap az kezében tartott Monstranciával- a köztünk lakó Úr Jézussal a négy égtáj felé áldást osztott. A zenekar dobszó lóval köszöntötte az Ég és Föld urát, miközben a hívek térdre borulva keresztvetéssel fogadták az áldást.
1957 -től 1965-ig az esküvőkön Milbich Terézia Tallós Jánosné énekelte Gounod Ave Maria-ját Temesi Mátyás orgonakíséretével. A későbbi időkben magyar és német nyelvű énekek is felcsendültek. A litániák délután 14 órakor voltak. Az első vasárnapokon szentségi litánia volt, amely latín nyelvű volt, a többi vasárnapon vagy magyarul, vagy németül tartották a litániát.
Szent Márk napján kora tavasszal a hívek processzió val mentek ki a határba a jó termésért imádkozni, a Mindenszentek litániáját imádkozták, énekelték. Sarang Ferenc lazarista atya kántori szolgálata alatt énekeltünk a magyar kantuáléból. Az ünnepkörökhöz illő liturgikus énekeket két- három és négyszólamú műveket. Bárdos Lajos, Harmath Artúr, Halmos László, Kodály Zoltán feldolgozásában. Vácz Jenő atya kántori szolgálata alatt 1961-től kb. 1980-ig folytatódott a templomi passióéneklés, ő már bevonta a fiatalabb férfiakat is, John Jármai Jánost, Taller Jánost, Kurcz Jánost. A temetési szertartáshoz énekeseket toborzott .. Közéjük léptek később John Jármai János, Zwickl Györgyné, Wittmann Istvánné, Irtzl Tamásné, Borosházi Józsefné , Cservenyi Ferencné, Reményi Andrásné, Wittmann Jánosné, Taller Jánosné és Kiss Mihályné. Az emberhez legméltóbb búcsúztatás Solymáron sokáig jellemző volt közremködésükkel. Az énekeket dr. Czajsik Gyula egrei érsek énekeskönyvből választották, de Németországból is átvettek onnan gyűjtött énekeket. Glósz Ervin atya kápláni szolgálata idején 60 tagú kórus énekelt az egyházi ünnepeken. A virágvasárnapi passió különleges szépségű hangzással szólalt meg általuk.
Kelemen Istvánné Gréti néni kántori szolgálatot teljesített férjével, Kelemen Istvánnal együtt. Ő orgonált, férje, Pista bácsi énekelt. A passióéneklés folytatódott. A Hagyományőrző asszonykórus volt ez időben a templom kórusa, akik a katolikus templomban az egyházi ünnepeken, temetéseken , esküvőkön szép éneklésükkel színesítették a szertartásokat magyar és német nyelven egyaránt énekelve.
Milbich Olga 1987-től végzi a kántori munkát. Illéssy Mátyás plébános úr ideje alatt testület által megválasztott kántorként működik, újabban 4 órás munkaviszonyban teljesíti választott hivatását.
