Rothermere lord fiának diadalútja Solymáron
1928. május 16-án Solymáron is hatalmas ünnep volt az óriási népszerűségnek örvendő sajtómágnás, Esmond Harmsworth hazánkba látogatása. Olyannyira, hogy a Zsíros hegy oldalában messziről is jól látható felirattal örökítették meg a Rothermere nevet. A fogadás ötlete és kivitelezése is a Solymár-aknai üzemvezető főmérnöknek, Kuzen (később Kassay) Antalnak volt köszönhető. 1928. május 16-án Buda fellobogózva várta Esmond Harmsworth újságírót, az akkorra már egész Magyarországon ismert sajtómágnás, Harold Sidney Harmsworth, másnéven lord Rothermere fiát.A Daily Mail című angol bulvárlap tulajdonosa azzal vívott ki szinte felfoghatatlan népszerűséget nálunk, hogy 1927 júniusában "Magyarország helye a nap alatt" címmel az európai — köztük a Trianonban Magyarországgal kötött — békeszerződések felülvizsgálatát kezdeményező terjedelmes cikket tett közzé lapjában. Írásának kirobbanó sikere lett; ebben az évben hagyta el az országot az antant katonai és pénzügyi ellenőrző bizottsága, Olaszországgal szárba szökkent frissen kötött barátságunk virága, és mindenki úgy érezte hosszú évek "teljesítési politikája" után, hogy eljött a "magyar ügy" megoldása, azaz a revízió. Ennek felkarolásáért volt hálás a magyar nemzet az angol lordnak, aki hazájában polgári származása, nehéz természete és különcsége miatt az elit köreiben nem élvezett különösebb megbecsülést.
A Rákosi Jenő által Rothermere-ről Radomérra magyarosított Esmond "királyfi" Solymár felől érkezett egy autókonvojjal Budára. A korabeli napilap-tudósító nem felejtette el a körülrajongott vendég vagyoni helyzetét jelző két luxusautót megemlíteni: "…mindegyik kocsi nyolcvan kilométernél is gyorsabban hajtott, jó tempót diktált a két vadonatúj Rolls Royce." Ez az autómárka már akkor is fogalom volt: a másnapi újságban a Dunlop autógumigyártó cég azzal reklámozta magát, hogy Harmsworth járművei Dunlop "pneumatikon" közlekedtek. A konvoj zöme egyébként a magyar Touring Club autóiból állt, amely éppen ezzel az akcióval igyekezett a nyilvánosság előtt nevet szerezni magának. A Hűvösvölgybe érve a menet lassított, hogy a vendégeknek lehetősége legyen gyönyörködnie a díszruhás lovas és gyalogos rendőrök tisztelgésében és a fővárosi erdőőrök sorfalában.
Öt perc híján öt óra volt, amikor a karaván a Balázs vendéglőhöz ért. Itt cigányzenekar zendített rá, a két Rolls Royce-nak pedig lehajtották a tetejét, hogy immár mindenki láthassa a várva várt vendéget. A Hűvösvölgyi úton befelé a környék tehetős automobiltulajdonosai is csatlakoztak a kocsisorhoz, és ettől kezdve száz meg száz autó kísérte tülkölve, berregve a vendégeket. Egymás után repültek az angol limuzinjába a bokréták, "minden villa kapujában embercsoportok álltak, éljeneztek". A tömegben valaki egy országgyűlési képviselő, a számos halálos ítéletet kiküzdő egykori főügyész, Váry Albert kalaplengető alakját is látta. Budagyöngyénél már több ezer főnyi volt a tömeg, a János kórháznál a betegek is kint könyököltek az ablakokban, a járda szélén végig sorfalat álltak az emberek.
A Szilágyi Erzsébet fasoron keresztül pedig a jóformán teli Széll Kálmán téren keresztül gurult el a kocsisor a Vérmező felé. Hangosan zúgott az éljen. A Pesti Hírlap tudósítója látni vélte, hogy "Harmsworth Esmond lángra gyúlt szemmel néz körül. Mintha azt mondaná a tekintete: Itthon vagyok, megérkeztem." A trónaspirációról azonban mindenki a legmélyebben hallgatott. Mindössze ilyen szóvirágokkal cirógatta olvasóit Rákosi Jenő lapja a II. kerületi felvonulás alkalmával, a menet Szilágyi Erzsébet fasori (akkor: Retek utca) szakaszát felidézve: "Nemsokára kinyílik a délutáni napfényben ámuló szemünk előtt: túl a Városmajor lombtengerén a Várhegy délibábos álma."
(forrás/egyenes átvétellel: budaipolgar.hu / Rostás Péter cikkéből,
Solymári Magazin 2013/2.)
