Adalékok a solymári kegykép eredetéhez
Solymár templomának kegyképe 1733-ból való, amikor pestis tombolt Pesten, Budán és az egész környéken. Ekkor találta Maurer József buda-újlaki polgár a segítő képet, amit Solymárnak ajándékozott, és egy kápolnát is épített a kép számára - arra helyre ahol a falu gyönyörű, Majthényi Károly földesúr által építtetett temploma ma is áll. A Mária-képet nemcsak a hívő katolikusok, hanem a környező falvakból is sokan áhítatosan tisztelték, és sűrűn látogatták, sőt látogatják ma is, segítséget és vigaszt keresve.
Jómagam évek óta gyűjtök régi imakönyveket, s ennek kapcsán gyakran hozzájutok olyan könyvekhez is, amikben érdekes, utólag bejegyzett információkat találok - mint például a könyv tulajdonosának családjához kötődő régi születési vagy halálozási dátumot, vagy a magyar hazához való hűség jeleként egy megfakult nemzetiszínű szalagot, mint amilyen egyszer egy 1895-ös imakönyvből bukkant elő.
A szentkép itt bemutatott reprodukcióját egy olyan, régi imakönyv hátsó oldalain találtam beragasztva, amit Mentesi Józseftől kaptam. A kép a híres Landerer-nyomdában készült 1831-ben, s a család szemmel láthatóan generációkon keresztül gondosan megőrizte ezt a 182 éves képecskét - hiszen a számunkra oly kedves solymári kegyképet ábrázolja.
Landerer János Sebestyén bajor származású nyomdász az első betelepülő őseinkkel jött az országba, és 1723-24-ben, Budán kezdte meg a működését. Két fia, Lipót és János révén szerteágazó és egyre virágzóbb vállalkozást vezettek Pesten, Budán, sőt Pozsonyban és Kassán is. Nemcsak nyomdai, hanem könyvkereskedői tevékenységet is folytattak, s a család férfi és női ágon is vezette a nyomdákat. Így történt, hogy 1831-ben, amikor a mi szentképünk készült, az alapító unokája, Anna volt a nyomda élén, aki 1802-1833 között irányította a vállalkozást.
Elischné Draxler Erzsébet
Elischné Draxler Erzsébet rövid tanulmánya egy régi imakönyvben talált helytörténeti érdekességről.
