Újabb szobor és park Solymáron
2016. szeptember 11-én adtuk át a községnek Szentesi Ferencné Ritter Borbála emlékművét. A szobrot egy használaton kívüli kis önkormányzati területen, egy erre a célra kialakított parkban építettük fel. A Szépsolymár Alapítvány rendezvényén beszédet mondott dr. Szente Kálmán polgármester, Pitz Dániel és Milbich Tamás alapítványi kurátorok, valamint Szentesi Ferenc. Alább az ő beszédeikből idézünk Barcsik Géza fotóival illusztrálva.
Tisztelt Egybegyűltek!
Hosszú vajúdás után született meg a község ezen kis szegletében az itt látható emlékművünk, melyet Szentesi Ferencné Ritter Borbála, solymári szülésznő emlékének szenteltünk. Többekben felmerült a kérdés, miért pont neki, és miért pont most? Mindkét kérdésre pontos válasszal szolgálhatunk.Borbála legendás hírű szülésznője volt Solymárnak. 1934 és 1965 között szinte minden solymárit ő segített világra, pályája során egyetlen problémás szülése sem akadt. Közszeretetnek örvendő, önmagával szemben igen puritán, mások irányában viszont adakozó asszony volt. Szülésznői képesítése mellett körzeti ápolónői kinevezést is kapott, tehát a község akkori egyetlen orvosa, dr. Oswald Emma mellett szolgált asszisztensként.
Körzetét - amibe Piliszentiván, Vörösvár egy része, de még a borosjenői téglagyár munkáslakásai is beletartoztak - szinte minden nap végigjárta, többnyire gyalog, és a nagyon rossz sorban élőknek olykor kisebb kölcsönöket is adott. Életútja, munkássága, karaktere emeli őt ki a község történetében, emléke mementóként szolgálhat az utókornak. Személye egyben egy korszak végét is jelenti, hiszen a klasszikus szülésznői hivatás Solymáron az ő halálával megszűnt.
A másik kérdés, hogy miért pont most? Az elképzelés már meglehetősen régen megszületett, és sokan sokat tettek hozzá azóta. Eredetileg 2011-ben szerettük volna megvalósítani a cserkészekkel közösen, mert abban az évben lett volna Borbála születésének 100. évfordulója. Sokat csúszott a megvalósítás ilyen-olyan okok miatt, és az eredeti, Puck Melinda tájépítész által készített tervhez képest is jelentősen más lett, de örülünk, hogy idén végre egyáltalán megvalósulhatott, pont a község 750 éves jubileumának évében.
Végül engedjenek meg néhány mondatot az emlékmű szerepéről, missziójáról. Minden emlékműnek, főleg ha azt egy konkrét személy emlékének állítják, kell, hogy legyen küldetése, üzenete. Korunk legnagyobb hiányossága, hogy bár a technika szinte követhetetlenül fejlődik, emberi kapcsolataink nem haladnak ilyen tempóban. Emiatt egyfajta bábeli zűrzavarban élünk itt a 21. század elején. Mai társadalmunk generációs szakadékai látványosan nagyok a hatalmas történelmi vákuum miatt. Hiszen gondoljunk csak bele: a Borbála kezei közt született generáció, az 1940-es 60-as évek szülöttei a 20. század második felének legnagyobb változásait élték át. Diktatúrában voltak gyerekek, a beat-korszakban szocializálódtak, megélték a rendszerváltás és az utána következő furcsa időszak ideológiai csavarait.
Mi, az utánuk következő generációk, már egészen más kihívásokkal, nehézségekkel nézünk szembe, itt Solymáron is. Nekünk a technika fejlődése okozta kiüresedéssel, emberi kapcsolataink fogyasztóivá válásával kell megbírkóznunk. Az információtengerből kihalászni azt, ami valóban értékes számunkra, és ez egyáltalán nem könnyű feladat.
Generációk, korok, társadalmak jönnek-mennek, de egyben közösek vagyunk, hogy megszülettünk, és egyszer meg kell halnunk. Éppen ezért nem pusztán emlékműnek szánjuk azt itt felállított emlékkövet, hanem "hálaadó" üzenetnek, párbeszédre sarkalló kezdeményezésnek is, ami az életre hívja fel figyelmünket. Arra amitől emberek lehetünk: a jóra, a szépre, az igazra való törekvésünket.
Legyen tehát Szentesi Ferencné Ritter Borbála emlékműve a születés, az újrakezdés és a generációk közötti párbeszéd jelképe Solymáron.
* * *
Az emlékmű és a tér elkészültében nagyon sok mindenkinek tartozunk köszönettel, meglepő lehet, hogy mennyi munka van egy ilyen, nem túl nagynak mondható park létrehozásában is. Bátran mondhatom, hogy példás összefogásban készülhetett el. A megvalósításban a környéken lakó családok legkisebb tagjaitól kezdve a vállalkozásokig, mindenki felajánlott valamilyen kedvezményt, vagy segítséget. Éppen ezért szeretném most felsorlolni mindazokat, akik az emlékmű és a park létrehozásában közreműködtek. Elsősorban a Szentesi családnak köszönöm a türelmüket, hiszen nagyon sokat kellett erre a napra várniuk. Az ötlettől a megvalósulásik kerek 6 év telt el, de ez a pillanat most végre eljött. Szeretném megköszönni Rumán Sándor szobrászművésznek a bronzplakett elkészítését, aki azonnal igent mondott a felkérésre. Szeretném külön megköszönni a solymári önkormányzatnak a hozzájárulást és a bizalmat. Az ő anyagi hozzájárulásuk nélkül nem valósulhatott volna meg. John Lászlónak aki a lebonyolításban és a kivitelezésben vállalt fontos szerepet, továbbá Puck Melindának aki a tér eredeti terveit készítette.
Szeretném megköszönni legfőbb támógatóinknak, akik a park megépítésében közvetlenül segédkeztek: a Milbich Építő Bt. munkatársainak a tér kőműves munkálataiért. A PLANT Mérnöki Iroda Kft és az S-TÉR Kft-nek a padokat.A Hofstädter Építőanyag Centrum Kft-nek az kedvezményes építőanyagot, a Garden 2000 Kft-nek a kertépítészeti munkákat. A Weiss és Kutas Kft-nek az emlékkövet, a Pilis-autó Kft-nek a tereprendezési munkákat. Köszönöm továbbá a segítséget a Solymári Településüzemeltetési Kft-nek, a Solymári Vállalkozók Egyesületének és a Solymári Környezetvédők Egyesületének. Köszönöjük a további felajánlásokat a Solymári Iparos Egyletnek, a Solymáriak Baráti Körének, a solymári tűzoltóknak és Szépsolymár Alapítvány kuratóriumának.
Most pedig had köszönjem meg név szerint is Balázs Lászlónak, Bieber Istvánnak, Dalos Jánosnak, Emesz Lajosnak, Feldhoffer Józsefnek, Földesi Jánosnak, Friedrich Katalinnak, Hofstädter Gábornak, Kutas Kálmánnak, Langó Zoltánnak, Marlokné Cservenyi Magdolnának, Milbich Istvánnak, apukámnak Milbich Tamásnak és anyukámnak Évának, Piri Enikőnek, Posovszki Mártonnak, Schlick Andrásnak, Szeghy Krisztinának és Szeghy Bencének, dr. Szente Kálmán polgármester úrnak, Taller Zsoltnak, Ugron Gergelynek, Unger Rezsőnek, Várady Sándornak és mindenkinek, aki bármilyen formában felajánlotta segítségét!
