Elment az utolsó kisgazda
Életének 89. évében elhunyt Gál János, a Független Kisgazdapárt solymári szervezetének korábbi elnöke. Szemérmes ember volt, lehetséges, hogy egész életében csak egyszer adott interjút, amikor 75. születésnapján, már visszavonult kisgazda vezetőként megkereste az akkori helyi lapok egyike. Életét most ez alapján, a Szólj Már 2005 márciusi számában megjelent cikk segítségével idézzük fel.
Gál János 1930. március 31-én született Solymáron, a nagy gazdasági világválság idején, szülei mindketten a Duna-Tisza-közéről kerültek a településre. Édesapja füzesabonyi születésű volt, de 1916-ban már itt kötött házasságot, mint 18 éves MÁV kocsirendező, galgamácsai születésű feleségével. Házasságukból először öt lány született (akik közül a legidősebb még csecsemőként meghalt), hatodikként pedig János, az egyetlen fiú. Ő maga tíz éves koráig járt csak a solymári elemi iskolába, majd további négy évet töltött a magasabb oktatási szintet jelentő vörösvári polgáriban - bizonyára nem függetlenül attól, hogy a vasutasokat és családtagjaikat akkor is szabadjegy illette meg. Tanulmányait azonban az orosz megszállás miatt már csak magánúton tudta befejezni, utána pedig az írógép-műszerészi szakmát sajátította el, még tizenévesen.
Húsz évesen hívták be katonának, ahol ugyan csak az őrmesteri rendfokozatig jutott, mégis szép emlékeket jelentett számára az ott töltött három év. Sokszor ugyanis ő tarthatott különféle képzéseket botcsinálta, szinte írástudatlan tisztjelölteknek, akik kizárólag a párthűségüknek köszönhették kinevezésüket. Leszerelése után korábbi munkahelyére, az Irodagép-ipari Vállalathoz tért vissza, ott dolgozott egészen addig, amíg a cég 1986 körül, vezetési hibák miatt tönkre nem ment. Ott töltött évei alatt számos fejlesztés fűződött a nevéhez, a '80-as évek elején "aranykoszorús újító" kitüntetésben is részesítették. A vállalat összeomlása után egy ideig karbantartóként dolgozott, majd eredeti szakmájához visszatérve egy kisszövetkezet munkatársa lett, onnét ment nyugdíjba 1990 körül.
Az '56-os forradalomnak épp csak a szele érintette meg - leginkább azért, mert mindössze 3 napos házas volt 1956. október 23-án! -, a rendszerváltás éveiben viszont komolyabban kezdett foglalkozni a politikával is. Az akkoriban frissen megalakult pártok közül a Független Kisgazdapártot választotta, annak helyi szervezetéhez csatlakozott. Néhány év után az alapításkor megválasztott első elnök, Majtényi József lemondott tisztégéről, ezért a tagság kérésére ő vette át az elnöki pozíciót; e megbízatását 1997-ben, megözvegyülését követően adta vissza. Leköszönését nem sokkal élte túl a solymári kisgazda szervezet sem: az amúgy is zömmel idősebb korú tagok egy része apránként eltávozott az élők sorából, a többieket pedig a csalódások fordították el a politikához. Szinte biztosan nem túlzás azt állítani, hogy Gál János volt az egykori solymári kisgazda szervezet utolsó élő tagja.
Bár 1990-ben elindult az önkormányzati választáson, nem szerzett képviselői mandátumot, amit valószínűleg annyira nem is bánt. Sosem volt igazi közszereplő alkat, az említett interjút leszámítva solymári újságokban is csak nagyon nehezen bukkanhatnánk a nyomára. Az elmúlt jó tíz évben már semmit sem lehetett hallani róla, úgy tudjuk, azért, mert meggyengült egészségi állapotában már nem kívánt mutatkozni az utcán, mások előtt. E héten pénteken, június 22-én távozott el az élők sorából, búcsúztatása csütörtökön 15 órakor lesz a solymári temetőben. Nyugodjék békében! (A cikkért és a fotókért köszönet Hegedűs Andrásnak)
