Egy nap az értékőrzés lehetőségeiről
Egész napos konferenciát szerveztek április 13-án Solymáron az északnyugat-budai agglomeráció településeinek delegáltjai - legfőképpen a helytörténet és hagyományőrzés területein tevékenykedő meghívottak - számára, a helyi értékek megőrzésének és korszerű továbbörökítésének lehetőségeiről. Községünket a helytörténeti egyesület küldöttei képviselték, akik a szervezet saját munkáján felül bemutatták a sokszínű helyi értékőrző munka azon szeleteit is, amelyek más csoportok és magánszemélyek munkáját dicsérik.
Hét település helytörténeti kutatói, aktív hagyományápolói és értékőrző aktivistái kaptak meghívást arra az egész napos konferenciára, amelynek a solymári Apáczai Csere János Művelődési Ház és tagintézményei, a 46 éve működő helytörténeti gyűjtemény és a két éve alapított tájház adtak otthont, április 13-án. A szervezők célja az volt, hogy a környék ilyen területeken tevékenykedő lakói megismerhessék egymást, bemutathassák a náluk folyó értékőrző munkát, kicserélhessék tapasztalataikat, és ötleteket meríthessenek egymástól, az értékőrzés korszerű lehetőségei terén. A rendezvényen részt vett a megyei önkormányzat Értéktár bizottságának egyik vezető tisztviselője is.
A települési küldöttek közül elsőként Budakeszi képviselői kaptak szót, akik elmondták, hogy a városban három olyan egyesület is működik, amely a helyi értékek valamely területének őrzésével foglalkozik. Van egy tájházuk, ahol rendszeresen szerveznek programokat, illetve pályázati támogatásból néhány kiadványt, és egy pár évig működő folyóiratot is meg tudtak jelentetni. Eredményeik közt emelték ki, hogy a tájházban őrzött anyagoknak elkezdték a digitális katalogizálását, egy, hazánkban három éve elérhető, német fejlesztésű rendszer, a Museum Digital felhasználásával, melyben rengetegféle szempont szerint lehet keresni és QR-kód generálására is van lehetőség. Problémaként emelték ki a raktár hiányát, a tájház rossz műszaki állapotát és az önkormányzat közönyös hozzáállását a helyi értékek megőrzését célzó tevékenységek iránt.
Szikárabb helyzetről számolt be Nagykovácsi küldötte, aki elmondta: náluk nincs olyan civil szervezet, amely tisztán örökségőrzéssel foglalkozna, helytörténeti gyűjteményük sosem volt még - ez talán annak köszönhető, hogy alig él már olyan család, amely 1945 előtt is a faluban élt. A korszerű örökségőrzést négy éve a Nagykovácsi Pékdomb Facebook-oldallal kezdték meg (amit naponta frissítenek), majd kinőttek ebből Pékdomb-estek, Pékdomb-séták. sőt van már Nagykovácsi krónika nevű online felületük is, ami szintén keresőszavas rendszerű. Az előadó büszkén említette, hogy a két felület együttes alkalmazása bekerült az Országos Széchényi Könyvtár értéktárába, "a korszerű hagyományőrzés jó gyakorlatai" közé.
Pilisszántót egyik korábbi polgármestere, Szőnyi József képviselte, aki köztudottan az ottani örökségőrzés egyik fő hajtómotorja. Mint elmondta, tájház vagy múzeum náluk sincs, van viszont gyűjteményük, aminek zömét ő maga szedte össze lomtalanításokon, továbbá fotókkal és videókkal is folyamatosan dokumentálta a falu életét az elmúlt évtizedekben. Szavaiból úgy tűnt: Pilisszántón az a fő gond, hogy nincs, aki továbbvinné ezt a munkát és nem igazán kap segítséget az eddigi anyagok digitális közkinccsé tételéhez sem.
Községünk örökségőrző tevékenységét Gátas Erzsébet Judit, a helytörténeti egyesület azóta leköszönt gazdasági alelnöke mutatta be. Bevezetésként elmondta, hogy a tájház alapításának gondolata községünkben nem sokkal a solymári helytörténeti gyűjtemény megnyitása után, még az 1970-es években született meg, és tíz év próbálkozás után sikerült megnyitni azt. A rendszerváltás utáni időszakban, jó másfél évtizeden át a nemzetiségi önkormányzat volt az értékőrző munka fő hajtómotorja (sváb nyelvű gyerektáborok szervezésével, kiadványsorozat publikálásával, 2009-ben a falu születésnapjának egész napos ünneplésével, főzőtanfolyam indításával, stb.), de a négy felnőtt kultúrcsoport is kivette a részét a hagyományok életben tartásából - hangzott el.
Az előadó külön kiemelte Marlok Tamás egyesületektől független, önálló értékőrző munkáját, akinek része volt egy régi népszokás felújításában, a régi temető feltérképezésében és rendbe tételében, könyvet jelentetett meg az egykori iskoláról és a hét legnépesebb helyi család történetéről. Gátas Erzsébet Judit végül beszélt a 2007 óta működő helytörténeti egyesület főbb tevékenységeiről is: a képnézegető-felismerő estek meghonosításáról - ami azóta több más környékbeli település számára szolgált példaként -, az iskolai-óvodai előadásokról - amik révén a fiatalabb generációkban is tudatosulnak lakóhelyük értékei -, az eddig megjelent könyvekről és a szervezet két honlapjáról, amiken ma már ugyancsak rengeteg érték található meg digitalizált formában.
A bemutatkozások sorát a szervezők, Solymár intézményvezetői zárták, szavaikból kiderült, hogy az érintett települések közül ott a legkidolgozottabb az örökségőrzés intézményi háttere, és ott a legsokoldalúbbak az efféle programok is, de a lakosság elérése terén még ők is nehézségekkel küzdenek. Ezt több internetes honlap is segíti, amelyek egy része helytörténeti témájú írások, régi fényképek gyűjtőhelye is egyben; kiemelkedik közülük korszerűsége tekintetében a Topotéka, ami a budakeszi küldöttek által említett Museum Digitalhoz hasonló, talán még sokoldalúbban kereshető és böngészhető online felület az archív dokumentumok és fotók közkinccsé tétele céljára. Elhangzott az is, hogy Solymár értékei közül már öt került be a megyei értéktárba, és épp a konferencia keretében lett benyújtva a hatodik, egy 75 évvel ezelőtti községi ünnepen készült filmfelvétel digitálisan felújított változata.
A folytatásban a résztvevők bővebben is megismerkedtek a három vendéglátó intézmény munkájával, és egy kerekasztal-beszélgetés keretében megvitatták az elhangzottakat, illetve az azok nyomán felmerült ötleteket. A többség egyetértett abban, hogy az új típusú képmegosztó és rendszerező webes felületek számos lehetőséget rejtenek magukban - tehát ilyen oldal létesítése minden településnek csak hasznára válhat -, és abban is, hogy könnyebb a helyzet ott, ahol már kiépült rendszerhez tudnak kapcsolódni, vagy ahol sikerül ehhez támogatást is szerezni. És bár a pályázati rendszer bizonyos mértékig ellenérdekelt felekké teszi egymással szemben az azonos területen dolgozó civil szervezeteket, esett még szó arról is, hogyan tudnák segíteni egymás munkáját a kistérségi települések örökségőrző közösségei. (A cikket, és a fotókat Hegedűs András készítette.)
