Egy kelta túlvilági utazása I.
Végre elkészült az első olyan kisfilmünk is, ami immár nem csak Solomárnak, a középkori sólyomidomároknak, vagy a 300 éve itt élő németajkúaknak, hanem a kevésbé ismert vaskori településlakóknak is emléket állít. Ráadásul az első név szerint is ismert helyi lakosok a kelták, kelta-rómaiak voltak. A zenés etűd 6 perces, csodálatos zenéjét a helyi kötődésű Jávor Péter készítette el, a képi világ pedig Milbich Tamás alkotása.
Mielőtt belemélyednénk a film üzenetértékű újszerűségébe, pár szót mindenképpen érdemes ejteni a témaadó régészeti leletről illetve arról, hogy kik is voltak az itteni kelták.
Solymár területén a Krisztus előtti első század és a Krisztus utáni első század közepéig biztosan kelta lakosság, a szárazföldi keleti kelták úgynevezett eraviszkusz csoportja élt itt. Amikor a hóditó rómaiak megérkeztek a későbbi Pannónia provincia ezen részébe a kelták nem ellenkeztek, így békésen folytathatták életvitelüket és megmaradtak eredeti helyükön. Idővel maguk is elrómaiasodtak, és átvették a civilizált római szokásokat, életvitelük a birodalomhoz idomult. Ennek az átmenetnek az egyik legszebb példája az 1970-ben, a mai Auchantól délre található dülőben felfedezett nagyméretű sírkő (sztéle), ami ma a Magyar Nemzeti Múzeum kőtárában található.
Ezen a sztélén szerepel egy kelta kocsis, aki a túlvilágra utazik a szekérrel és a lovakkal. Szerepel rajta egy áldozati üst, vagy áldozati asztal (tripus) és a szolgálók, valamint egy házaspár és a sírfelirat.
A férfi nevét a vésett szöveg alapján ismerjük; Atrasi(us)ról és feleségéről van szó. Ma ezt a sírkövet "Vivianus kőnek" nevezi a helyi hagyomány, mert a felirat dekódolása során kiderült, hogy alapvetően egy 3 éves korában elhunyt kisfiú emlékére állították, de már római szokás szerint, hiszen a kelták a sírkőállítás szokását is a rómaiaktól vették át. A benszülött őslakó kelták viszont a kocsis túlvilági utazást is megjelenítették a sírköveiken. A szöveg említ egy Secunda nevű leányt, és egy Namaico nevű fiatal férfit is, akik vélhetően az elhunyt kisfiú közeli rokonai lehettek.
Filmünk azonban csak részben kapcsolódik a solymári konkrétumokhoz.
Ha valaki megnézi a filmecskét, olyan filmetűddel fog találkozni, amiben az alkotó a solymári sírkő szimbólumait igyekezett újra élővé és átélhetővé tenni. Egy túlvilágra való utazást megjelenítő hatperces videóklip a szigeti kelták hitvilágának analógiájára alapoz. Ezekre az emberekre a kereszténység előtti mágikus-mitikus világnézet volt jellemző. A korai kelta hitvilág a római kor előtt természeti jellegű volt, azaz különösen tiszteleték a természeti környezetüket, a különböző fákat, forrásokat, bizonyos virágokat és állatokat. Általában nem építettek templomokat, szent helyeik az erdei ligetek, mezők, barlangok voltak, a vallástörténészek ma is vitatkoznak azon, hogy hitviláguk mennyiben politeisztikus (többistenhitű), mennyire animisztikus (lélekhitű), és hogy mennyiben volt rá hatással a hóditó rómaiak héroszkultusza. De maradjunk a filmnél...
A főszereplő nem a 3 éves Vivianus, hanem egy elképzelt idős eraviszkusz férfi, akinek lelke - a kelták hitvilágában megjelenő - kocsifogattal indul meg a túlvilági utazására, halálát követően.
A szürreális utazás során felvillannak a fent említett szent helyek, mágikusan tisztelt állatok, konkrétan a fehér szarvas, ami a magyar csodaszarvas-mitoszhoz hasonlóan kiemelten fontos szereplő a vaskori keltáknál is. Cernunnos kelta örökifjú, de alvilági istenség például, akinek a fejét a hagyomány szerint szarvasagancs díszítette, az összes fejdíszt viselő hím állat férfiasságának és agresszivitásának a jelképe volt. Szimbolikája nagyon sokrétű: a legelemibb fallikus és egyéb termékenységi szimbóluma mellett az egyik legnagyobb spirituális tisztelet övezte. A kelta istenek többségével ellentétben, akiket csak helyileg ismertek, a szarvasok társaságában időző Cernunnos az egész kelta mitológiát áthatja.
A szarvas egyébként egyetemes jelkép az örök megújulás, valamint az újjászületés és a Nap szimbóluma, lélekvezető, ismeri a túlvilágra vezető utat. Jelképe a kereszténységben is megjelenik, hiszen Krisztust is ábrázolták szarvasként, mint aki le nyelvén a kígyót (vagyis az ördög jelképét) az emberiséget megszabadítja tőle és az eredendő bűntől. A kelta mondavilág egyik-másik hőse, amikor végórája elérkezik, szarvassá válva menekül a halál kutyái elől. Agancsai közöt sok mítoszban megjelenik a Nap vagy a Világfa jelképe. A reneszánsz világi ikonográfiában az öt érzék közül a hallás, a vérmérséklet közül a melankólia jelképe lett. De szarvasok húzzák Diana szekerét, az időt és a gyorsaságot is szarvas jelképez. A szarvas fogatot egyébként ma is használja a néphit, legelterjettebb mitikus szimbolúmát az angolszász Mikulás örökítette meg.
Filmünkben a kelta fehérszarvas, mint lélekvezető jelkép jelenik meg, a halott lelkek köréje gyűlnek, hogy megmutassa nekik a túlvilágra vezető utat, ami természetesen a Világfán keresztül vezet.
folytatjuk...
Comments